Vasárnap van. Az ebéd kebab, jó fűszeres. Muszáj enni valami édeset utána, hogy meglegyen az ízek harmóniája.
Lusta vagyok elmenni a cukrászdába, meg egyébként is, ahhoz meg kellene szárítani a hajamat.
Anyu elment a Dagály fürdőbe, nemsokára már jönnie kell vissza... hmm...
Telefon elő, hívásindítás, "a hívott szám pillanatnyilag nem kapcsolható..." Sebaj, elő a kettes számú tervvel, írjunk SMS-t: "...légyszíves hozz sütit.."
Várok és várok, hogy megérkezzen a visszajelzés az üzenet elolvasásáról. De nem jön. Mindegy, volt már erre példa korábban is, hogy későn reagált a telefonom.
Pár óra múltán hazaér Anyu, mondom neki, "Írtam neked SMS-t, megkaptad?", "Nem kapcsoltam be a telefonomat, mit írtál?" "Hát csak azt, hogy hozzál sütikét, ha nem vagy túl fáradt." :-(
Szomorúság, letörtség, gyötrelem, ma már nem eszünk cukrászdai süteményt. :-(((
Drága Anyukám erre belenyúl a táskájába és elővesz egy papírcsomagot. "Tessék, hazafele vettem a Lehel piacon."
WTF? O_o OMG!!! Mézes szelet!!!
...
...
igen, családunkban még mindig működik a telepátia :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése